2017. szeptember 20., szerda

József Attila: Ad sidera



Anyám, ki már a messzi végtelen vagy
S nem gyötrődöl, hogy nincs kenyér megint,
Nem sápadsz el, ha szűkös este int,
Hogy kis rikkancs fiad vérébe jajgat.
Anyám, ki már a néma végtelen vagy
S borús szemed fiadra nem tekint,
Ó meg ne lásd az ólom-öklű Kínt -
Miatta zúg e tört, betegre vert agy.
Anyám, falatkenyért sem ér az élet!
De nagy hitem van s szép jövőnek élek:
Ne ordítson pénzért gyerektorok
S tudjon zokogni anyja temetésén.
S ne rúgjon még az Ember szenvedésén
A Pénz.

Fazekas László: Őszi eső



Ott kint szálas eső,
csorran a csorba eresz.
Őszi tücsök makacsul,
szüntelenül neszez.
Itt bent már egyedül
nézem, mit vet a fény:
bálna-e, hattyú-e vagy
szép mesebeli lény?
Óra ketyeg, már éjszaka
kullog a szembeni dombon.
Alszik a kis ház, alszik a
kis kutya is a rongyon.